XXIV Rovarászati Napok: Varga Zoltán professzor méltatása
2012. március 05. írta: bogarász

XXIV Rovarászati Napok: Varga Zoltán professzor méltatása

A XXIV. Rovarászati Napok című rendezvényünkön került sor a Frivaldszky Imre Emlékplakett átadására. Idei évben egy ember kapott emlékérmet, ráadásul a legmagasabb fokozatból az "aranyból". Ez a prominens személy nem más mint Varga Zoltán professzor úr. A rendezvényen Vig Károly elnök úr olvasta fel Ronkay László által írt méltatást. A díj átadása után professzor úr megköszönte az érmet és kisebb beszédet, visszaemlékezést tartott. Igazán izgalmas pillanat volt ez.

Varga Zoltán professzor méltatása

Varga Zoltán professzor a hazai zoológia kiemelkedő alakja, a tudományterület oszlopos tagja, a „nagy öregek” egyike, akit itthon és külföldön egyaránt ismernek és elismernek, nem csupán szűkebb szakterületén, de számos társtudományban és azon túlmenően is. Ifjú titánként robbant a hazai entomológiai közéletbe, faunánkra nézve új bagolylepkefajok felfedezésével és úttörő állatföldrajzi minősítési rendszerével, melynek azóta sokszorosan bővített és továbbfejlesztett változatait évtizedeken át iránytűként használták és használják a hazai lepkészek.

Rovarászati Napok 2012 038.jpg

Az ezt követő közel ötven esztendőben annyi mindennel foglalkozott, mi több, eredményesen foglalkozott, hogy nem könnyű eldönteni, miben is leginkább járatos. Még a szemezgető felsorolás is tekintélyt parancsoló: nemzetközileg elismert specialistája számos bagolylepkecsoportnak, ugyanakkor kiváló ismerője az eurázsiai nappali lepkéknek is. Az oreális faunakör, ezen belül a xeromontán fauna evolúciójának elmélete és az área-analitikus módszer kidolgozása a biogeográfia nagyjai közé emelte. Populáció-biológiai és populáció-genetikai kutatásai az elméleti vonatkozásokon túlmenően a természetvédelmi biológia fontos építőkockáit képviselik, a csatlakozó phylogeográfiai vizsgálatokkal karöltve a Kárpát-medence posztglaciális benépesülésének történetét próbálják megfejteni, lépésről lépésre. Expedíciói során Eurázsia számos vidékét járta be, fogyhatatlan energiával kutatva, gyűjtve azok lepkefaunáját, miközben temérdek egyéb botanikai, zoológiai, geográfiai és még ki tudja, mennyi más tudományághoz tartozó ismeretet halmozott fel saját tapasztalataként, melyeket sikerrel épített be komplex természetismereti képébe. Ez a komplex világlátás és retorikai képességei tették és teszik őt kivételes előadóvá, kinek előadásait élvezet és egyben komoly szellemi torna hallgatni és nyomon követni, aki képes magával ragadni hallgatóságát mind elméleti síkon, mind pedig a gyakorlati természetbiológia kacskaringós ösvényein, legyen szó a kryoxerotikus magashegyi faunáról, az illír-dácikus harapófogóról vagy az alföldi láprétek élővilágáról.

Varga Zoltán professzor nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is sokat tett a Kárpát-medence természeti értékeinek megóvásáért, szóban, írásban és tettekben egyaránt. Bizonnyal – és egyben sajnálatosan – kevés olyan tanácsadója volt és van a hazai természetvédelemnek, aki ennyire széles és átfogó tudományos alapokon képes a helyi viszonyoknak is megfelelő javaslatokkal segíteni a természetvédelem ügyét.
A hazai szakmai közéletben is jólismert személyiség, időről időre jelentős hazai és nemzetközi grémiumok, bizottságok tagja, a Debreceni Egyetem egyik doktori iskolájának vezetője, a Mindentudás Egyeteme meghívott előadója, és még folytathatnánk hosszan a sort. Társaságunknak egyetemista kora óta tagja, előadóüléseinken számos alkalommal tartott előadásokat, legutoljára épp a Társaság százéves fennállását ünneplő jubileumi ülésen.

Azonban az elmondottak még mindig nem tükrözik hűen színes egyéniségét, nem ejtenek szót nyelvtehetségéről, kézügyességéről, művészettörténetben, zenében, sakkban és egyéb sportokban való jártasságáról, melyekről, időről időre valamennyien meggyőződhettünk. Láthattuk rajzait és festményeit, tudományos és tudományos ismeretterjesztő dolgozatokban és könyvekben, kiállításokon, legendák szólnak egyetemi terepgyakorlatok tábortüzei mellett elrecitált klasszikus és oldottabb áriákról és dalokról, tankörök és intézmények közötti focimeccsekről és anyanyelvi németeket elképesztő, rögtönzött német nyelvű kiselőadásokról. Évtizedekkel ifjabb kollégák nézhették hátát, amint zergéket megszégyenítő tempóban kerget hegynek felfelé lepkéket és ugrólábúakat.

Szétágazó és mégis teljesen koherens munkásságát az idők folyamán számos elismerés övezte, ezek közül hadd emeljünk ki hármat. Széchenyi professzori ösztöndíja tükrözi azt a csaknem öt évtizedes oktatói munkát, mely hallgatók ezreivel ismertette és igencsak sokakkal szerettette meg az élő természetet, annak szépségét és törvényszerűségeit. A hazai természetvédelem érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató személyeknek adományozható Pro Natura díj fémjelzi Varga professzor a hazai – és európai – természetvédelemben játszott szerepét. Korszakos tudományos életművét a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös József-koszorúval honorálta; ahogy azt az MTA honlapján olvashatjuk: „az evolúcióbiológia, a taxonómia, a biogeográfia és a természetvédelmi biológia területén nemzetközileg is elismert eredményeiért, módszertani újításaiért, kiemelkedően eredményes doktori és tudományos diákköri témavezetői tevékenységéért”.

Aligha lehet kétséges, hogy a Magyar Rovartani Társaság legrangosabb kitüntetése méltó kezekbe kerül. Mindannyiunk nevében még hosszú alkotó éveket és jó egészséget kívánunk Professzor Úrnak!

Szerző: Ronkay László, fotó: Haltrich Attila
 

A bejegyzés trackback címe:

http://rovarok.blog.hu/api/trackback/id/tr364266168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.