A szocialitás szintjei méheknél
2014. április 21. írta: acheta

A szocialitás szintjei méheknél

Szerző: Bakos Réka

A méhek (Apoidea, méhalkatúak) egyik különlegessége, hogy életformájukat tekintve a magányostól a valódi társasig (euszociális) a szocializáció minden lépése megfigyelhető náluk. Ráadásul akad példa arra is, hogy egy családon belül (karcsúméhek) az összes szocializációs szint fellelhető. Sőt, gyakran egy fajon belül is találkozhatunk több életformával.                       

A magányos életmódú méhekről áttekintést nyújt egy korábbi bejegyzés, azonban itt is érdemes megemlíteni a fészekaggregációkat (fészekkolóniák) létrehozó fajokat. Ezek elsősorban földben fészkelő méhek (egyes bányászméhek, ősméhek, kőművesméhek, bár nem földben fészkelő művészméhekre is sokszor jellemző lehet a kis területen való, tömeges fészkelés), melyek bár egyénileg fészkelnek, képesek tolerálni fajtársaik közvetlen közelségét. Sok száz, vagy akár több ezer egyedi fészek zsúfolódik néhány négyzetméternyi területre. A szocializáció felé vezető út kezdő lépésének tekinthető aggregációk kialakulásának lehetséges okai között említik, hogy egyes fajok fészkeléshez azt a helyet preferálják, ahol kikeltek, hiszen az sikeres fészkelőhelyet jelent. Magyarázatként szolgálhat a fészkeléshez szükséges bizonyos faktorok (pl. talaj textúrája, kitettség, lejtőszög) korlátozott területen való megléte is.

08_1.jpg

A társas életmód felé előrelépést jelentő kommunális fészkelési viselkedés egyes bányászméhekre, a művészméhek családján belül a hosszúcsápú méhekre (Tetralonia sp.), nagybajszú méhekre (Eucera sp.) és néhány bundásméhre jellemző: egy közös bejáratú fészeket épít néhány egyed, akiknek ebből leágazó, saját ivadékbölcsőik vannak.

08_2.jpg

A szocializáció további szintjei két úton vezetnek a valódi társas életformáig, méghozzá annak két fő kritériumán – a munkamegosztás (ill. kasztok) kialakulásán [paraszociális út] és átfedő generációk meglétén [szubszociális út] – keresztül.

Paraszociális viselkedés jellemzi a karcsúméhek egy nemét (Nomia sp.), néhány művészméhet (pl. Osmia emarginata), melyeknél az egyes ivadékbölcsőket is több egyed építi, majd valamelyikük elhelyezi benne petéjét, míg a következő elkészült ivadékbölcsőbe egy másik petézik közülük. Gondozzák egymás ivadékbölcsőit, de valódi munkamegosztás még nem alakul ki, és az utódok kikelését nem élik meg a kifejlett egyedek [kváziszociális szint]. Szintén nem jellemző átfedő generáció, de kialakul munkamegosztás dél-amerikai elterjedésű karcsúméheknél (Pseudaugochloropsis és Augochloropsis sp.). E fajoknál is több egyed építi az ivadékbölcsőket, ezek ivarszerveinek fejlettsége eltérő, így egyesek inkább az építkezést végzik, míg mások petéket raknak [szemiszociális szint].

08_3.bmp

A tiszta szubszociális viselkedés nagyon ritkán jelenik meg, pl. a bundásméhek családjába tartozó törpe ácsméheknél (Ceratina sp.). Ilyen kolbóniákban egy nőstény és kifejletlen utódai élnek, az utódok teljes kifejlődésével az anya általában elpusztul. Az anyák őrzik a fészket, progresszíven etetik fejlődő utódaikat, időnként kibontva a sejteket ellenőrzik a lárvákat és kihordják ürüléküket.

08_4.bmp

Sokkal gyakoribb, hogy egy fiatal anya alapítja a kolóniát, így kezdetben, a tavaszi időszakban szubszociális fázis jelenik meg, majd az utódok kifejlődésével (tehát a generációk átfedése bekövetkezik), azok fészekben maradásával (munkamegosztás is létrejön) euszociális életforma alakul ki. A karcsúméhek családjába tartozó Lasioglossum zephyrum ősszel párzott fiatal anyái a talajban áttelelnek, tavasszal fészket alapítanak, és a kikelő lány utódok, szemben a hímekkel, nem hagyják el a kolóniát. Az anya igyekszik gátolni lányainak ivari fejlődését, akik a különböző feladatokban (őrzés, táplálékgyűjtés, etetés, tisztogatás stb.) segítik őt. A fészekben nincs szigorú munkamegosztás, könnyen cserélődnek a feladatok. Lehetnek fejlett ivarszervű lányok is, ezek is hozhatnak létre utódokat. Nyáron az anya elpusztul, lányai (vagy unokái) veszik át szerepét, ám néhány generáció után a kolónia felbomlik, a fiatal nőstények párzás után telelni indulnak. Szintén időszakos euszociális életmód, egyéves életciklus jellemzi a poszméheket, amit részletesen tárgyal egy korábbi bejegyzés.

Folyamatos euszociális életmódúak a mézelő- és fullánktalan méhek, melyek kolóniái áttelelők. Tökéletesen elkülönülő kasztok és teljes reproduktív munkamegosztás van, ahol csak az anya petézik.

A bejegyzés trackback címe:

http://rovarok.blog.hu/api/trackback/id/tr196050160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.