A 2015. év rovara: a nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
2014. december 19. írta: bogarász

A 2015. év rovara: a nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)

Szerző: Merkl Ottó

A Magyar Rovartani Társaság – internetes szavazás végeredményeként – a nagy szentjánosbogarat választotta a 2015. év rovarának. Azért is szerencsés, hogy erre a fajra esett a választás, mert az UNESCO – Az Európai Fizikai Társulat kezdeményezése – 2015-öt a Fény Nemzetközi Évének nyilvánította. A szentjánosbogár és a fény ugyanis elválaszthatatlanok: e bogárfaj legismertebb és legfeltűnőbb élettani megnyilvánulása az, hogy világítani képes.

Aki nyári éjszakákon erdőszéleken, réteken sétál, apró, zöldesfehér fénypontokat láthat a fűben – a szentjánosbogarak lámpásait. A repkedő hím pontosan ezt a fényt keresi. Ha ilyet észrevesz, tudja, hogy odalent szárnyatlan, repülésre képtelen nőstény bogár vár reá. Mikor egymásra találtak, a rövid nász után a hím hamar el is pusztul, de a tojásait lerakó nőstény sem sokkal éli túl. A tojásokból kikelő lárvák csigákkal táplálkoznak. Ők is világítanak, de nem azért, hogy könnyebben megtalálják a másikat, hanem, hogy elriasszák a ragadozókat.

A szentjánosbogarak fénye a potroh világítószervében keletkezik. A világítószervben a luciferin nevű anyag a luciferáz enzim segítségével oxidálódik, ami fény kibocsátásával jár. A bogár a világítószerv oxigén-ellátásának szabályozásával ki-be kapcsolgathatja a lámpását.

A szentjánosbogarak által kibocsátott fény úgynevezett hideg fény, ugyanis a folyamat nagyon jó hatásfokkal működik: a fény előállításához használt energia több mint 90 százaléka a fénytermelésre fordítódik, miközben hő alig keletkezik. (A felforrósodó villanykörtéknél az energia alig 4 százalékát teszi ki a fény.)

A nagy szentjánosbogár folyamatosan világít. A trópusi fajok fénye azonban az adott fajra jellemző gyakorisággal és erősséggel villog.

Az éjszaka sötétjében felparázsló eleven fényforrás már régen felkeltette az emberek figyelmét. Számos hiedelem kapcsolódik a szentjánosbogárhoz, mely nevét is Szent János (a szlávoknál Szent Iván) napjáról, június 24-éről kapta: a nyári napforduló napja éppen a szentjánosbogarak fő rajzási idejére esik. Az európai hiedelemvilágban a világító bogárka egyszer a halottak örökkön égő lelkének szimbóluma volt, máskor elásott kincsre utalt, vagy reményt nyújtott a sötétben eltévedteknek.

nosteny7.jpg

Nőstény szentjánosbogarak
http://www.novinky.cz/cestovani/227725-davy-turistu-objevuji-romanticke-plavby-za-malajskymi-svetluskami.html

him1.jpg
   Nagy szentjánosbogár hímje
http://macroid.ru/showcat.php?cat=2495&lang=en

 nosteny6_vagott.JPG

Nagy szentjánosbogár nősténye
http://www.ser-vivo.com/2011/07/la-luciernaga-o-gusano-de-luz-lampyris.html

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://rovarok.blog.hu/api/trackback/id/tr256995753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.