Mostantól: Az év rovarát is kijelölik
2011. május 20. írta: bogarász

Mostantól: Az év rovarát is kijelölik

 Az év rovara 2011: A hétpettyes katica


Talán a legismertebb és a legkedveltebb hazai rovar, amelynek bemutatása mégis tartogathat meglepetéseket. Ki ne figyelte volna, ahogy szapora léptekkel mászik felfelé az ujján (a „tenyér melegétől”), hogy aztán a csúcsra érve szárnyait bontogassa és útra keljen. Számos népi hiedelem főződik hozzá, gyermekversek, dalok szólnak róla, kedves nevekkel illetjük, mintázata átlényegülve, leegyszerűsödve divatbemutatón is megjelenhet.


Tudományos neve:
Hétpettyes katica (Coccinella septempunctata Linné, 1758).
A név jelentése: coccus = gömb, coccinella= gömböcske, utal az állatka félgömböt idézı alakjára; septem = hét, punctatus = pettyes, pontozott. A latin név után a leíró zoológus neve és a leírás évszáma áll.
Egyéb nevei:
Számos magyar neve ismeretes. A Gozmány-szótár szerint: például hétpettyes böde, bödebogár, katóbogár, kata, katóka, tehénke, Isten-tehene, katalinbogár, katalinka, katinka, fusskata, katica, kóskata, katapila, katicska, bilibáncs. Idegen neveire késıbb térünk ki. Kicsi Sándor András szerint „Érdekessége ennek az állatkának, hogy egyetlen községben is több – semleges és folklórbeli – elnevezése lehetséges… A Felső-Szigetközben Kovács Antal gyűjtései szerint elnevezései budabácsi, bugabácsi, bödebácsi.” 

Közismert rovar, de azért érdemes röviden jellemezni. Testhossza 5,5–8 mm között változhat, a nőstények kissé nagyobbak. Teste szinte félgömb alakú, a hasoldala lapos. Feje és előháta fekete, mindkettőn 2-2 fehér folt van. A háromszögletű, jól felismerhető pajzsocska fekete. Szárnyfedői sárgás-vagy élénkvörösek. A tövükön 1 fehér folt és közvetlenül mellette a középvonalban 1 fekete folt van, utóbbi a két fedő egymás melletti elhelyezkedése miatt egy fekete pettynek látszik. Ezek mögött mindkét fedőn 3-3 fekete petty van, ezek együttesen homokóraszerű alakban helyezkednek el. A szárnyfedők elülső részén lévő fekete festezettség is elmosódó foltként jelentkezhet. Azaz a valóságban több mint 7 folt van az állatka hátán, de a határozott fekete foltok 7 fekete pöttyként jelentkeznek. (Nagyon sok ábrázolás elfelejtkezik a fehér foltokról.) Felülete nem szőrös. Csápja bunkós, a megvastagodó végbunkó 4 ízbıl áll. Szemei felülről egészen láthatók. Állkapcsi tapogatói mélyfeketék. Lábai rövidek, feketék.

Tojása tojásdad, fehéressárga. A nőstény 20–30-as csomókban rakja le őket levelekre.

A b tojásdad, igen domború, sárgás színű,a középvonal mellett kétoldalt szelvényenként 1-1

A lárvái nem hasonlítanak a kifejlett bogárhoz, hernyóra emlékeztetnek. Testük rücskös(dudorokon csomóban álló tüskékkel), színezetük szürkés-fekete, az előtoron és két potrohszelvényen oldalt feltűnő sárga foltok vannak. Lábaik fejlettek.

A hazai katicák (összesen 90 faj) közt van, amelyik szőrös, és sok fajra jellemző valamilyen, vagy több, a fenti leírással nem egyező tulajdonság. A szárnyfedőkön lévő, fent ismertetett piros-fekete mintázat csak erre a fajra jellemző.
Rokonsága:
A rovarok több mint 1,4 millió fajt számláló osztályán belül a bogarak rendjébe tartozik. A renden belüli számos bogárcsalád egyike a katicabogarak (Coccinellidae) családja, ahová több mint 5000, zömmel a trópusokon élő faj tartozik. A fajok többsége levéltetveket, pajzstetveket, levélbolhákat, poloskákat, és más kisebb rovarokat fogyaszt. A Coccinella nemzetségbe tartozik a hozzá hasonló, ám a pettyek számában különböző ötpettyes katica (C. quinquepunctata). Valamivel távolabbi rokon a kétpettyes katica (Adalia bipunctata), vagy – hogy ne csak a pettyek száma szerinti neveket említsünk – a közönséges bödice (Scymnus frontalis). A lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatorpunctata) faji jelzője szó szerint huszonnégypettyest jelent, egyike a kevés hazai növényfogyasztó katicabogaraknak.
 

A hétpettyes katica gyakorlatilag mindenhol megtalálható, leggyakrabban a gyepszintben és a cserjeszintben. A kifejlett egyedek telelnek át. Tavasszal rakják le tojásaikat (akár több százat), amelyekből néhány napon belül kikelnek a lárvák. Az idős bogarak ezután hamarosan elpusztulnak. Lárváik mozgékonyak, falánk ragadozók, szükség (táplálékhiány) esetén fajtársaikat is és minden kis rovart elfogyasztanak, de leginkább a levéltetvek körében végeznek pusztítást. Testméretük gyorsan nő, ezért kitinből álló kültakarójukat hamar kinövik és levedlik. A külső hőmérséklettől és a rendelkezésükre álló táplálék mennyiségétől függően 10–30 nap alatt fejlődnek ki. Négy vedlés után bábozódnak be, és 3–17 napot töltenek bábként. A kikelő imágók is ragadozók. Évente 2 nemzedékük is kifejlődhet.
 
A katicabogarak védekezésképpen általában halottnak tettetik magukat (néha percekig is eltart, amíg nyitott tenyerünkön elindulnak). Veszélyérzet esetén sárgás színű, keserű ízű folyadékot préselnek ki lábízületeik között. Készségesen szárnyra kapnak, ilyenkor szárnyfedőik szétnyílnak, alóluk kiterjesztik szürkés színű hártyás szárnyaikat, és utóbbiak aktív csapkodásával elröpülnek. Röpképességük, aktív terjeszkedésük miatt gyakran sodródnak a vizek fölé, s a vízbe hullottak megmenekülése sokszor jószívű fürdőzőkön múlik.
Elterjedése:
Egész Európában és Ázsia mérsékelt övi területein elterjedt, Észak-Amerikába betelepítették.
Védelem:
Gyakori faj, egyelőre törvényes védelemre nem szorul.
Számos szakember félti a hétpettyes katicát a harlekinkaticától (Harmonia axyridis Pallas, 1773). Utóbbit Ázsiából, kártevők természetes ellenségéül telepítették be Észak-Amerikába és Nyugat-Európába. A faj 2002 óta rohamosan terjed kelet felé. Nálunk 2008-ban találta meg Merkl Ottó. Miután néha óriási tömegekben (foltokban) borítja el a házak falait, a lakásokba is tömegesen vonulhat telelni, és gyümölcsösökben, szőlőkben a termést is károsíthatja, hamar ismertté vált a nem rovarászok körében is. Életmódja hasonló a hétpettyes katicáéhoz, tápláléka ugyanaz, de mozgékonyabb, agresszívabb faj, ezért a mi katicáinkat kiszoríthatja élőhelyükről. Más kutatók a levéltetvek bőségével érvelve ezt a veszélyt nem tartják reálisnak. A harlekinkatica és az őshonos katicafajok háromévnyi együttélése még nem elegendő a kérdés megválaszolásához.
Mit tehetünk a katicákért?
Attól, hogy törvény nem védi, még fontos, hogy vigyázzunk rájuk, segítsük szaporodásukat, életben maradásukat. Ha nem gátoljuk, máris tettünk valamit. Kertünkben ne használjunk rovarölőszereket, ha nem muszáj! A permetezéssel nemcsak a káros rovarokat, hanem azok természetes ellenségeit is elpusztítjuk. A kárt okozó fajok általában hamarabb szaporodnak el ismét, de mivel nincs még kellő számban rovarfogyasztó, amely hatékonyan gyéríthetné ıket, megint szükséges lesz permetezni.
Ne nyírjunk „fogkefeszerű” gyepet a kert teljes területén, hagyjunk foltokat, zugokat, ahol a természetes növényzet megmaradhat. Itt szépséges vadvirágokban is gyönyörködhetünk majd, és a természetes sokféleség észrevétlenül visszaköltözik hozzánk.
Ha uszodában, strandon, szökőkútban vízbe pottyant katicát találunk, vegyük a tenyerünkre, és segítsük felrepülni, vagy tegyük ki a partra. Különösen fontos ez akkor, ha gyermekünkkel, unokánkkal vagyunk együtt. Így tudatosíthatjuk bennük is, hogy itt az emberek barátja, egy szerethető lény került bajba, akin kicsivel is nagyot lehet segíteni. Ez segít általában is, nemcsak a katicákkal kapcsolatosan, az együttérzés, a segítőkészség kialakításában.
Jelentősége:
A hétpettyes katica gazdasági szempontból a leghasznosabb rovarfajaink közé tartozik. Levéltetvekkel és pajzstetvekkel táplálkozik a lárvája is és a kifejlett bogár is. Egy állat az élete folyamán akár ezer levéltetvet is elpusztíthat. A biológiai védekezésben is alkalmaznak tenyésztett bogarakat.
Lélektani jelentősége is nagy, hiszen a kevés szimpatikus rovarfaj egyike. A Föld élővilága nem lehetne ilyen változatos, nem nyújthatna nekünk ennyi forrást a rovarvilág tagjai nélkül. Számtalan haszna van számunkra a rovarok ténykedésének, mégis a közgondolkodásban a negatív tulajdonságaik, a zaklatásuk van az előtérben. A katicabogár alkalmas arra, hogy felnőttben és gyermekben elfogulatlan kíváncsiságot ébresszen e más életmódú lények iránt. A katicabogár felé megnyilvánuló szeretet, féltés a rovarok védelmének elfogadásához is vezethet.
 
Esztétikai szempontból is jelentős. Népszerűsége, az iránta megnyilvánuló szimpátia és jellegzetes színezete, mintázata miatt rengeteg formában jelenik meg gyermekjátékokon, dísztárgyakon, használati tárgyakon, gyermekruházaton, sőt felnőtt ruhadarabokon is, amelyeken esetleg csak jelzésszerűek, mégis egyértelmű utalást jelentenek piros alapon a fekete pettyek.
A hétpettyes katica a magyar kultúrában:
Fent említett jó tulajdonságai, hasznossága, esztétikus megjelenése, a meleg emberi kézen való készséges és ártalmatlan mászkálása, majd ujjunk hegyéről való tovaröppenése mind-mind közrejátszhatott abban, hogy olyan népszerűvé vált a magyarság körében. Óvodákat, iskolákat neveztek el róla. Az első magyar robotállat egy méteres katicabogár volt. Számtalan jelmezbálon jelenik meg katicabogár, csokoládék, torták veszik fel az alakját. Számos domború tárgyat (bukósisaktól a biciklicsengőig) alakítottak a katica formájára.
A közismert gyermekdal (Katalinka szállj el, jönnek a törökök, sós vízbe tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek stb.) a törökökre, mint közellenségre hívta fel már a pici gyermekek figyelmét (a Gólya-gólya gilice kezdető dallal egyetemben). A történelem során sok előnyt jelenthetett az idegenek, az ellenség tudatosítása, a védekezés módjainak gyakorlása (a bújócska, fogócska formájában) már a kisgyermekkorban. (Ezt a kérdést ma, Törökország EU-integrációjának árnyékában nyilván máshogy ítéljük meg.)
Az a hiedelem, hogy a kétpettyes katica két éves, a hétpettyes pedig hét, elterjedt ugyan, de nem igaz. A rovarok imágóinak külalakja gyakorlatilag nem változik már hátralévő életükben. Az a versike is téved, hogy „Egyik szárnyán három petty van, másik szárnyán négy petty…” hiszen teste kétoldalian szimmetrikus, mint a legtöbb rovaré.
Hogy sok ember milyen keveset tud a katicáról, hogy miért érdemes egy ilyen közismert rovart piedesztálra állítani, arra jó példát szolgáltatnak egyes közösségi oldalak, pl.
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__egyeb-kerdesek__165925
A hétpettyes katica az európai kultúrában:
A magyar Isten-tehénkéje névhez hasonlóan számos európai nyelvben van égi kapcsolatokra utaló neve: németül pl. Herrgotts-Küchlein (Úristen csibéje), franciául bête à bon Dieu (jó Urunk bogara), spanyolul coquito de Dios (az Úr bogara). Sok nyelvben kapcsolódik a neve Máriáéhoz: angolul ladybug vagy ladybeetle (= Miasszonyunk bogara), németül Marienkäfer, franciául bête de la Vierge (a Szőz bogara). Ez valószínűleg a pettyek hetes száma mint közismert mágikus szám, vagy Mária a Hétfájdalmú Szűz tisztelete miatt alakulhatott ki. Egyedül a német nyelvterületen 1500 nevét gyűjtötték össze. Az írott történelem előtti időktől létezik a kultusza, Mária előtt Freyjával a szerelmi és termékenységi istennővel hozták kapcsolatba. De találtak már 20 000 éves, a magdaléni kultúrához tartozó sírban is mamutagyarból faragott, átfúrt, nyaklánc részét képező katicabogarat.
 
Se szeri se száma a katica népszerőségét jelző szokásoknak, hiedelmeknek, ezek közül csak néhányat említünk meg, illusztrációként. Piros színe (a szerelem szimbóluma), a hetes szám mint mágikus szám, és hasznossága is közrejátszhatott abban, hogy több kultúrában szerencseszimbólum. Provence-ban úgy tartják, akkor vár házasság egy férfire, ha rárepül egy katica, és annyi évig kell egy lánynak a férjhezmenetelre várnia, ahány másodpercig vár a kis bogár az ujja hegyén, mielőtt elröpülne. Festményeken, bélyegeken,
ruhaneműkön, dísz-és használati tárgyakon, ékszereken egyaránt megjelenik. A visegrádi
További, bővülő hírek várhatók az Év rovaráról az alábbi honlapokon:
www.magyarrovartanitarsasag.hu www.mttm.hu rovarok.blog.hu
Források jegyzéke:
Az ábrákért Puskás Gellértnek, Bodor Jánosnak és Vásárhelyi Tamásnak tartozunk köszönettel.
Gozmány László (1979): Európa állatneveinek hétnyelvű szótára, I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Merkl Ottó (2008): A harlekinkatica (Harmonia axyridis Pallas) Magyarországon. Növényvédelem, 44(5): 239.
Móczár László ( 1969): Állathatározó I-II. Tankönyvkiadó, Budapest.
Kicsi Sándor András (2009): A katicabogár néhány elnevezésérıl. Ezredvég, 19(8-9), http://irodalom.elte.hu/ezredveg/0908-9/0908-93.html
Kovács Antal (1987): „Járok-kelek gyöngyharmaton…” Növény-és állatnevek a Felső-Szigetköz tájnyelvében. Mosonmagyaróvári Helytörténeti Füzetek, 6., 110 old.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hétpettyes_katicabogár
http://de.wikipedia.org/wiki/Marienkäfer


Összeállította Vásárhelyi Tamás, lektorálta Merkl Ottó és Vig Károly.
 
A Magyar Rovartani Társaság, működésének 101. évében elsı ízben, de a hagyományteremtés szándékával, kijelöli az év rovarát.
Az Év madara, Év fája, Év vadvirága mintájára létrehozott Év rovara kampány célja, hogy a társadalom szélesebb rétegeinek figyelmét egy-egy rovarra hívja fel. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak élete, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így a rovar bemutatása a természeti folyamatok jobb megértését is elősegítheti. A védett vagy védendő fajok felmutatása a természetvédelem eszméjét terjeszti, egyben pedig a rovarvilágnak, mint a természet védelemre érdemes részének jelentőségére is felhívja a figyelmet.
Az osztrák és német rovarászok már több mint egy évtizede élnek ezzel a lehetőséggel. A rovarok végtelen változatossága, káprázatos megjelenése, rafinált életmódja kimeríthetetlen tárháza az ismeretlen és izgalmas tényeknek. Kollégáink bőséges kínálatból merítettek tehát, amikor érdekes, szép, fontos rovarokat jelöltek ki, szitakötőt, fátyolkát, dongót, lepkét, bogarakat, még hangyalesőt is. Gyakorlatuk megismerése segített nekünk is, hogy az első hazai év rovarát bemutassuk.

Az Év rovarát a Magyar Rovartani Társaság vezetősége választja ki. Első ízben 2011. május
3. péntekén, majd a későbbiekben a megelőző év utolsó ülésén (december 3. péntekén) jelentik be és mutatják be a kiválasztott fajt. A választás során számos szempontot igyekeznek figyelembe venni, elfogadva, hogy minden szempontnak egyszerre nehéz megfelelni.

Az Év rovara
• ne legyen túlságosan kicsiny, szabad szemmel is felismerhető legyen,
• legyen tetszetős,
• legyen jól ismert az életmódja,
• legyen viszonylag közismert,
• lehetőleg fűződjön hozzá kulturális „érdekesség”,
• legyen gyakori, gyakran a laikusoknak is a szeme elé kerülő,
• legyen könnyen megjegyezhető, pozitív csengése a nevének,
• legyen egyszerűen megérthető ok arra, hogy miért védendő,
• legyen ismert az életközösségekben betöltött helye, szerepe,
• lehetőleg legyen iskolai tananyagnak a szereplője (vagy válhasson azzá). A Társaság reméli, hogy a bemutatás írásos formája a társaság honlapján (www.magyarrovartanitarsasag.hu) és a Rovarász Híradó rákövetkező évi első számán kívül másutt is megjelenik. Javasolja, hogy a fajról a népszerűbb természettudományos ismeretterjesztő sajtó és elektronikus média közöljön a saját profiljának megfelelő anyagot. A faj bemutatására felhívja a hazai természettudományi múzeumokat és kiállításokon megjelenő magángyűjtőket, grafikusokat, filmeseket, mindazokat, akiktől a kampány erősítése – tehát a rovarfaj ismertségének növelése, a természettel kapcsolatos kultúránk fejlődése – várható. Az Év rovarára felhívja a közoktatás figyelmét is.
A 2011. év rovarát a Társaság szokott helyén, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar "E" épület E/2 termében (Budapest XI., Ménesi út 43-45.) mutatjuk be, a 2011. május 20-án 16.00 órakor kezdődő előadóülésén.
Vig Károly Puskás Gellért
elnök titkár
 

A bejegyzés trackback címe:

https://rovarok.blog.hu/api/trackback/id/tr442919386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.