Válogatás a Rovarász Híradóban korábban megjelent írásokból. Rozner István: Gyűjtőnaplóm emlékei 1.
2011. augusztus 07. írta: bogarász

Válogatás a Rovarász Híradóban korábban megjelent írásokból. Rozner István: Gyűjtőnaplóm emlékei 1.

    A könyvespolcomon 13 darab 240 lapos nagy kockás füzet tartalmazza 50 év gyűjtési adatait. Ezek az adatok sok kirándulás, gyűjtőút élményeiről beszélnek. Az első füzet így kezdődik:


Szarvasbogarak – Lucanidae


    Mielőtt belelapoznék a naplóba, el kell mondanom az első nagy szarvasbogaras élményemet, ami nincs ebben a füzetben. Lehettem úgy 11-12 éves , amikor nyaralásomat megosztva töltöttem nagynénémnél Bódén (ma Ajka 2. kerülete) és nagybátyámnál Vigántpetenden. Július vége lehetett, amikor Bódéról az egyik unokatestvéremmel átmentünk Vigántpetendre. Útunk Csékúton és Padragon (ma Padragkút) át vezetett az ún. Borhordó útig, amin hajdanán a kitűnő somlói borokat szállították. Ma már nyoma sincs ennek az útnak, pedig elvezetett a Balaton-felvidékig. Padrag határában egy öreg tölgyesen ballagtunk keresztül, és nagy csodálkozásomra az erdő terítve volt sok száz vagy ezer elhullott szarvasbogár (Lucanus cervus) tetemével. A bogarak rajzása már véget ért, csak imitt-amott akadt egy-egy élő példány. Akkor még nem gyűjtöttem bogarakat, de az élmény mind a mai napig megmaradt bennem, bár gondolom, hogy ez az öreg tölgyes is már a múlté.


    Lapozzunk bele most a gyűjtőnaplóba. 1978 óta rendszeres gyűjtéseket végeztünk az Alpokalján kedves barátunk, néhai Horváth Ernő paleobotanikus felkérésére. Ernő, akkor a Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának vezetője, majd a Múzeum igazgatója felkérte a már két éve a „Bakony Természeti Képe” kutató programban résztvevőket, hogy alapozzuk meg a Múzeum bogárgyűjteményét. Ennek érdekében elénk tárt három üres rovarszekrényt, hogy azokat rakjuk tele bogarakkal. Más sem kellett a lelkes gyűjtőcsoportnak! Hosszú évekig jártuk ezután a Kőszegi-hegység és az Őrség tájait, és azt hiszem, a gyűjtött anyag mára már kinőtte az akkori három szekrényt. A naplómban az 1980-as évszám szerepel, amikor az Irott-kőn és a Szent-Viden kopogtattuk a friss májusi tölgyleveleket, és figyelmesek lettünk Ádám László barátunk örömteli kiáltására. Bár nem mondhatom, hogy tömegesen fogtuk, de alaposan megdolgoztunk a Platycerus caprea néhány példányáért. Azóta is sok helyen gyűjtöttem, de ezt a fajt csak ott és akkor sikerült fognom.
    Akik lemezescsápú bogarakkal (Scarabaeoidea) foglalkoznak, bizonyára ismerik a védett szőrös szarvasbogarat (Aesalus scarabaeoides). Más halandó csak ritkán találkozik vele, mert elég rejtett életmódot folytat. A megátalkodott bogarászok részére a téli időszak nem jelent pihenést. Akkor is lehet eredményesen gyűjteni az éppen áttelelő vagy már kifejlődött bogarakból. Így történt, hogy egy alkalmilag összeverődött bogarásztársaság a tél derekán, január 8-án közel térdig érő hóban, a Keleti-Bakony erdeit járva, a Királyszállástól kiindulva, a nevezetes Burok-völgyet látogatta meg. Mint a téli gyűjtéseknél általában, a kiszáradt vagy korhadt fákat kerestük, amiket baltával megdolgozva, az ott telelő rovarokat gyűjthettük be. Így került elő egy farönkből a szőrös szarvasbogár sok példánya, már kifejlődve, de igen sok lárvával és bábbal is körítve. Később az ilyen téli-télvégi gyűjtőutak során a dudari temetőn átmászva Podlussány Attilával, a szemben lévő hegyoldal erdejében korhadt cseresznyefarönkből ismét sikerült a fajt begyűjteni. Azóta tél végén mindíg keresem az erdei cseresznyefákat, nem kis sikerrel.
    Ha már a farönkből való gyűjtéseket említettem, meg kell említeni a tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum) gyűjtését is bükkfából. Itt is a baltáé a főszerep a téli időszakban januártól áprilisig. Tavasszal azután a jó erőben lévő bogarászok forgathatják a nagy kivágott bükkfarönköket, melyeknek alján megtalálható ez a kis fekete szarvasbogár. Egyébként a faj a Dunántúli-középhegységben nem ritka, mint ahogyan nagyon sok helyen gyűjtöttem a Felvidéken és Erdélyben , de a Balkánon Bulgáriában és Macedóniában is.
    Most hadd említsem meg a kedvenc kárpát-medencei szarvasbogárfajomat, a Ceruchus chrysomelinus-t. Ez a szép szarvasbogár jelenlegi határainkon belül nem fordul elő. A Kárpát-medence hegyeiben általában bükkfában fejlődik. Igen nagy élményt jelentett, amikor 1995-ben a Székely Nemzeti Múzeummal közösen végzett gyűjtőútjaink során rábukkantam erre a fajra. A Görgényi-havasokat jártuk Kocs Irén és Podlussány Attila tagtársainkkal. A Szencsed-patak völgyén erdei úton mélyen be lehetett hatolni a hegyek közé. A völgy bejáratától pár száz méterre egy erdőőrház található. Itt a fiatal vadőr beszélgetésünk során elmondta, hogy a patak fölötti hegytetőn van egy vadetető, ahol télen a medvéket eteti. Egyébként a medvék lejárnak itt a patakra inni. Sajnos egy magyar vadász télen megsebesített egy medvét, amit még nem találtak meg, ezzel pedig a találkozás nem életbiztosítás. Mindezek után nekiindultam a hegyoldalnak, míg társaim a patak folyását követve haladtak tovább. Gyönyörű elegyes bükkös és fenyves borította a hegyoldalt, ahol egy kidőlt fa keltette fel érdeklődésemet. Nem hiába! A szálakra hasadozott farönk bontása közben rögtön rábukkantam az első Ceruchus-ra. Alaposan megdolgozva a fát, több példányt sikerült gyűjtenem. Fellelkesülve az eredményen elindultam felfelé újabb fákat keresve. Mintegy száz métert haladva felfelé rájöttem, hogy egyedül vagyok, és egy nem kívánt találkozás ezen a medvés helyen nem sok jóra vezet. Így megelégedve a zsákmánnyal lemásztam, és utána eredtem társaimnak. Ebből a fajból még egy példányt sikerült gyűjtenem két évvel később a Kelemen-havasokban, de nem farönkből, hanem alkonyatkor szabadon a Kis-Beszterce-patak völgyében.
    És most meg szeretném említeni egy távoli földrészen, Ausztráliában végzett szarvasbogárgyűjtésemet. Nagy élmény volt! 2000-ben az olimpia után Hangay György barátunk és tagtársunk meghívására Podlussány Attila barátommal és fiammal Rozner Antival Sydney-be repültünk, ahonnan kiindulva kéthónapos, 13 000 kilométeres gyűjtőutat tettünk meg. A szarvasbogárgyűjtés mégis Sydneyhez kötődik. Hangay Gyuri narrabeeni házának kertjében állt egy öreg, rovaroktól szétrágott, félig kidőlt fűzfa. Ebből kelt ki november és december hónapban a Rhyssonotus foveolatus szarvasbogár. Ez a kelet-ausztráliai faj kb. 25-30 mm hosszú, szürkesbarna alapon fekete rajzolattal. Amikor Sydneyben tartózkodtunk, reggel és este alaposan szemügyre vettem a fűzfát, és nem hiába. Naponta egy-két frissen kikelt példány előbújt a fűzfából nagy örömömre.
    Szarvasbogár-gyűjteményem több egzotikus fajt tartalmaz. Ezekhez csere útján jutottam, személyes élményem nem kötődik hozzájuk. Érdekességként megemlítek néhányat ezekből: Apterodorcus bacchus (Chile), Dorcus alcoides, D. taurus, Prosopocoilus astacoides elaphus, P. bison, P.  occipitalis, P. suturalis, Odontolabis sommeri, O. dalmani, O. gazella, O. ludekingi, O. latipennis, Metopodontus occipitalis, Neolamprima adolphinae, Cyclommatus caniculatus (Dél-Ázsia, Indonézia), Chiasognathus granti (Chile).
Bogarászás és bogarászás, valamint gyűjtés és gyűjtés között igen nagyok a  különbségek. Van, aki bélyeggyűjtő módjára az egyes csoportok teljességére törekszik, ezért cseréli, veszi a rovarbörzéken a még hiányzó fajokat, vágja, fűrészeli a lárvákkal teli faágakat otthoni tenyésztés céljára. Mindez igen eredményes módszer, és sokba kerül. Én többre becsülöm a személyes élményeim során begyűjtött bogárimágókat, ennek révén sok megfigyelést tehetek, és közelebb kerülhetek a bogarak csodálatos világához.

írta: Rozner István

forrás: Rovarász Híradó 40. 2005
 

A bejegyzés trackback címe:

https://rovarok.blog.hu/api/trackback/id/tr673107457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.