Éppen tizedik éve már, hogy a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának biológus terepgyakorlata a börzsönyi Királyréten folyik. Korábban minden évben más és más helyszínen volt a tábor, így jártunk többek között a Fertőn, Sopron környékén, illetve a Kiskunságban, a Péteri-tónál. A szállást a Börzsönyben a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának kutatóháza biztosította. A terepgyakorlat állattani része július 4. és 8. között zajlott. A gyakorlatot Rácz Róbert, a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményének preparátora, Sevcsik András, korábban a Halgyűjtemény kutatója és jómagam (a Bogárgyűjtemény muzeológusa) vezettük. A hallgatók névsora a következő: Ágh Nóra; Kemerle Kinga; Kovács Dorka; Miklósi Bernadett; Szabó Borbála; Téglás Gyöngyvér.

Első programként a közeli patakok élővilágába nyertünk betekintést. A Kismaros és Királyrét között közlekedő kisvasút végállomásánál folyik össze a Nagy vasfazék-, a Bagolybükki- valamint a két Szén-patak. Innen vett mintát Sevcsik András elektromos halászgép, no meg hallgatók bevetésével. A halászgép fél óra leforgása alatt fejes domolykót, szivárványos pisztángot, kövi csíkot és fürge csellét fogott. A kissé kábult halakat üvegakváriumban való megfigyelés után elengedtük. Ezután a gerinctelen fauna legjellemzőbb képviselői kerültek sorra: planáriák, tegzes-, kérész- és álkérészlárvák, poloskák. Ez utóbbiak határozásában jó segítséget nyújtott Kriska György nemrég megjelent Vízi gerinctelenek határozója c. könyve. Kövi rákot ezúttal sajnos nem találtunk, lehetséges hogy a szennyezés folytán végképp eltűnt innen.

fejes domolykó és  kövi csík

A következő nap a Bagolybükki-patak menti tisztáson fűhálózunk és lepkésztünk, majd a Bajdázói-tónál és a közeli kőbányában jártunk. Útközben az erdőben néhány álmos nagy pelét szemléltünk meg, melyek mesterséges odúban aludták át a nappalt. A Bajdázói-tavon vízityúk és mocsári teknős volt a fő látványosság. Rácz Robi elmesélte, hogy az évek során föltöltődött, gyakorlatilag sártengerré változott szemetes tavat néhány éve kikotorták, ezáltal a hajdani tóból újra tó lett harmatásával, gyékénnyel, náddal. A már évek óta felhagyott kőbányában vízisiklót, zöld varangyot és fali gyíkot figyeltünk meg. A nap hátralévő részében lepkéket preparáltunk - a társaság nagy lelkesedéssel vetette bele magát a témába. Este lámpáztunk a ház fölötti tisztáson. Sok apróság mellett néhány mutatós lepkefaj is megjelent a lepedőn, mint a kökényaraszoló, késő este pedig a szőlőszender és a fenyőszender.
 

táborvezetők tanácskozása

a nagy zsákmány

vízisikló

lámpázás

Szerdán hajnalban volt az ébresztő, ugyanis madárhálót kellett fölállítani. A műveletet Fuisz Tibor és Vas Zoltán, a Madárgyűjtemény dolgozói vezényelték le. A hegyi billegető különleges zsákmány volt, mely új fajnak bizonyult Vas Zoltán számára - mellesleg még nem szerepelt az általam vezetett börzsönyi védett fajok listáján sem. Vas Zoltán, aki a madarak élősködőiből írja doktori dolgozatát, eddig 3-400 féle rágótetvet szedett ki madarakból, de elmondása szerint összesen 600 faj előkerülése várható Magyarországról. A reggeli bevásárláskor Szokolyán egy orrszarvúbogarat találtam eltaposva, így újabb fajjal bővült a lista.

madárgyűrűzés szakszerűen

Szerdai túránk a rég felhagyott és kevéssé ismert Ilona-bányába vezetett. Jó 500 méteres szintet és 12 km-t küzdöttünk le összesen, miközben szeplős szegfű, nagy cickafark, berki aggófű, terebélyes és olasz harangvirág, festő pipitér és még sok más virág kísérte utunkat. 700 méteres magasságban vadmacska és borz nyomára bukkantunk, lejjebb szarvaséra. Holló, erdei pinty és citromsármány hangját hallottuk. A farakásokon a természetvédelem egyik emblematikus fajában, a havasi cincérben gyönyörködtünk. Visszafelé egy nagy termetű, szokatlan viselkedésű bagolylepkére figyelt föl Szabó Borbála, mely ruhamoly módjára gyorsan, cikázva szaladgált a földön. Mint Ronkay Lászlótól később megtudtam, a nálunk rendkívül ritka, kárpáti elterjedésű óriás hegyibagoly (Eurois occulta) egy példányába botlottunk. A nőstény egyesével a földre rakja petéit, ezért futkos a talajon. Este Miklósi Bernadett és Téglás Gyöngyvér (saját szakállukra) még késő estig lámpáztak, melynek jutalma két színpompás lepke, a kis tölgyfa-övesbagoly és a kökény-övesbagoly lett.
 

erdei béka

nagy színjátszólepke

vadmacska lábnyoma

havasi cincér

Csütörtök hagyományosan a számonkérés ideje, és ilyenkorra a beadandó rovarok preparálását is be kell fejezni, hiszen péntektől a hallgatók már ökológiai gyakorlaton vesznek részt. A számonkérés előtt összefoglaltuk a táborban látottakat, majd átfogó kérdéseket tettünk föl. A dolgozatok kiértékelését követően Kismaroson egy szép, őszi vérfüves láprétet tekintettünk meg, ahol többek között festő zsoltinát, erdei angyalgyökeret, réti legyezőfüvet és réti iszalagot láttunk. A békésnek indult délutáni kiruccanás váratlan fordulatot vett. Kutyáink kis híján összeverekedtek egy vidám társaság három termetes négylábújával. A már-már véres marakodásba fúló csetepaténak Robi határozott és erélyes fellépése vetett véget - hiába, ha valaki kutyaidomár volt, tökéletesen érti az ebek nyelvét. Este a csapat egyik része egy volt vasbányát keresett fel, ahol kis patkósdenevéreket láttak. Eközben Téglás Gyöngyvér otthon remek sültkolbászt csinált.

utolsó simítások

Péntek reggelre szakmai programként már csak a kisemlős- és a talajcsapdák kiürítése maradt. Az emlőscsapdákban mindössze egyetlen sárganyakú erdeiegér várakozott türelmesen. Miután kellőképpen megcsodáltuk, szabadon engedtük. A talajcsapdák fogása hasonlóképpen szegényes volt, a lerakás óta eltelt néhány nap nem bizonyult elegendőnek a gazdag zsákmányhoz.
 

Köszönet a képekért Ágh Nórának, Szabó Borbálának és Sevcsik Andrásnak