A poszméhek biogeográfiája
2014. november 27. írta: acheta

A poszméhek biogeográfiája

Szerző: Vaskor Dóra

A méhek szinte mindenhol megtalálhatóak a Földön. Rendkívüli sokszínűségükről és alkalmazkodóképességükről tesz tanúbizonyságot, hogy képviselőiket megtalálhatjuk az egyenlítői, trópusi klímán, félsivatagos környezetben, a mérsékelt övi és alpesi régiókon keresztül egészen a sarkvidékekig. Kb. 25 000 fajuk ismert világszerte. Legtöbb fajukat Dél-Amerikából írták le (kb. 7000 faj). Mára Földünk minden kontinensét „meghódították”, igaz, egyesek nem önszántukból. Az első háziméheket az almára vágyó korai angol telepesek vitték magukkal Észak-Amerikába, s számuk azóta hatalmasra duzzadt. A poszméhek hasonlóan célzott betelepítéssel hódították meg Ausztrália és Új-Zéland addig ismeretlen tájait.

Többen próbálták már rekonstruálni a méhek világhódító útját az első, feltételezhetően méhszerű őstől napjainkig, s ehhez manapság különösen nagy segítséget jelentenek a genetikai módszerek. A legrégebbi méhlelet (Mellittosphex burmensis) kb. 100 millió évesre tehető, és Burmából származik. A legősibb, bizonyítottan poszméh leletek Kínából és Oroszországból kerültek elő. Mindez arra enged következtetni, hogy a méhek elterjedésének gócpontja Eurázsiában volt, s innen több terjedési, diszperziós esemény során jutottak el a távolabbi kontinensekre.

A méhek horizontális és vertikális irányban egyaránt mutatott széles elterjedtségéhez egyértelműen hozzájárulnak a poszméhek, akik robusztus alkatuk, szőrös, „hőszigetelt” testük és fakultatív endotermiájuk révén sikeres megporzók lehetnek olyan hideg területeken is, ahol más fajok már nem életképesek. Akár fagypont alatti hőmérsékleten is képesek repülni, és a szemerkélő eső sem jelent nekik nagyobb nehézséget. Legnagyobb fajszámban a mérsékelt égövben és az ennél hidegebb földrajzi régiókban (tajga, tundra, magashegységek) terjedtek el. Kb. 175 eurázsiai, 60 észak-amerikai és 22 dél-amerikai fajukat különítik el, összesen kb. 260-270 fajuk ismert. Földrajzi elterjedésük forrópontja Közép-Kínában található. Néhány faj sivatagi és nedves tropikus (Bombus sonorus, 1. ábra) környezetben is megtalálható. Ezek olyan tág tűrésű (euriök) fajok, melyek a hegyvidékek lábához kapcsolt trópusi esőerdőkig is eljuthattak, innen pedig tovább terjeszkedhettek.

16_1.jpg

1. ábra Bombus sonorus. Forrás:link.

Ugyanakkor vannak kifejezetten szűk tűrésű képviselőik is, például amelyek egy-egy tápnövényre specializálódtak, így elterjedési területüket is a tápnövényeik határozzák meg. Egyesek kizárólag sisakvirág fajokon (Aconitum spp.) táplálkoznak.

16_2.JPG

2. ábra Bombus consobrinus, kizárólag sisakvirág fajokon táplálkozó faj. Forrás: link.

Hazánkban jelenleg 34 poszméhfajt tartunk számon, ezek közül 8 parazita életmódú, ún. álposzméh. Utóbbiak nem rendelkeznek gyűjtőkészülékkel, és más poszméhek fészkében, azok dolgozóival neveltetik fel saját utódjaikat.

Legtömegesebb fajaink a földi poszméh (Bombus terrestris), akövi poszméh (Bombus lapidarius), a mezei poszméh (Bombus pascuorum), az erdei poszméh (Bombus silvarum) és a kerti poszméh (Bombus hortorum). Mások csak egyetlen lelőhelyről kerültek elő (Bombus consobrinus).Kiskunsági fajunk a fokozottan védett óriás poszméh (Bombus fragrans). Utolsó, biztos adata már mintegy 3 évtizedes. Kunpeszér és Kunadacs térségében fordult elő.

A bejegyzés trackback címe:

https://rovarok.blog.hu/api/trackback/id/tr406909911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.