Az év rovaráról
A Magyar Rovartani Társaság működésének 101. évében első ízben, de a hagyományteremtés szándékával, kijelölte az év rovarát. 2012-ben a második bejelentésre kerül sor.
Az Év madara, Év fája, Év vadvirága mintájára létrehozott Év rovara kampány célja, hogy a társadalom szélesebb rétegeinek figyelmét egy-egy rovarra hívja fel. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak élete, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így a rovar bemutatása a természeti folyamatok jobb megértését is elősegítheti. A védett vagy védendő fajok felmutatása a természetvédelem eszméjét terjeszti, egyben pedig a rovarvilágnak, mint a természet védelemre érdemes részének jelentőségére is felhívja a figyelmet.
Az osztrák és német rovarászok már több mint egy évtizede élnek ezzel a lehetőséggel. A rovarok végtelen változatossága, káprázatos megjelenése, rafinált életmódja kimeríthetetlen tárháza az ismeretlen és izgalmas tényeknek. Kollégáink bőséges kínálatból merítettek tehát, amikor érdekes, szép, fontos rovarokat jelöltek ki, szitakötőt, fátyolkát, dongót, lepkét, bogarakat, még hangyalesőt is. Gyakorlatuk megismerése segített nekünk is, hogy az év rovarát bemutassuk.
Az Év rovarát a Magyar Rovartani Társaság vezetősége választja ki, és az év első előadóülésén (január 3. péntekén) jelentik be, mutatják be a kiválasztott fajt. A választás során számos szempontot igyekeznek figyelembe venni, elfogadva, hogy minden szempontnak egyszerre nehéz megfelelni.
Az Év rovara
-ne legyen túlságosan kicsiny, szabad szemmel is felismerhető legyen,
-legyen tetszetős,
-legyen jól ismert az életmódja,
-egyen viszonylag közismert,
-lehetőleg fűződjön hozzá kulturális „érdekesség”,-legyen gyakori, gyakran a laikusoknak is a szeme elé kerülő,
-legyen könnyen megjegyezhető, pozitív csengése a nevének,
-legyen egyszerűen megérthető ok arra, hogy miért védendő
-legyen ismert az életközösségekben betöltött helye, szerepe,
-lehetőleg legyen iskolai tananyagnak a szereplője (vagy válhasson azzá).
A Társaság reméli, hogy a bemutatás írásos formája a társaság honlapján (www.magyarrovartanitarsasag.hu) és a Rovarász Híradó rákövetkező évi első számán kívül másutt is megjelenik. Javasolja, hogy a fajról a népszerűbb természettudományos ismeretterjesztő sajtó és elektronikus média közöljön a saját profiljának megfelelő anyagot. A faj bemutatására felhívja a hazai természettudományi múzeumokat és kiállításokon megjelenő
magángyűjtőket, grafikusokat, filmeseket, mindazokat, akiktől a kampány erősítése – tehát a rovarfaj ismertségének növelése, a természettel kapcsolatos kultúránk fejlődése – várható. Az Év rovarára felhívja a közoktatás figyelmét is.
A 2012. év rovarát a Társaság szokott helyén, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar "E" épület E/2 termében (Budapest XI., Ménesi út 43-45.) mutatjuk be, a 2012. január 20-án 16.00 órakor kezdődő előadóülésen. Vig Károly Puskás Gellért elnök titkár
Az év rovara 2012: Az imádkozó sáska, vagy ájtatos manó
Közismert rovar, ennek ellenére az emberek többsége valószínűleg nem, vagy csak ritkán látta élőben ezt a fajt, pedig még terráriumban is tartják őt és rokonait a lelkes természetbúvárok. Kifejletten a legnagyobb termetű ragadozó rovaraink közé tartozik, testhosszúságban jóformán csak a fűrészlábú szöcske (Saga pedo) múlja felül.
Nagy termete, egyértelmű felismerhetősége miatt a természetmegfigyelés kiváló alanya; nyilván ez is szerephez jutott akkor, amikor a Vadonleső önkéntes programban szereplő fajként kiválasztották (www.vadonleso.hu)
 |
| 1. ábra. Imádkozó sáska (Az állatok magyar neveit illető szabályzat szerint a név helyesen imádkozósáska volna, egy szóban, de a faj neve két szóként vált honossá a magyar nyelvben. ) fejlett nősténye - jellegzetes figyelő, zsákmányra várakozó testtartásban. |
Tudományos neve:
Imádkozó sáska (Mantis religiosa Linné, 1758).
A név jelentése: mantis (görög) = próféta, jós; religiosa (latin) = vallásos. A vallásos jelző arra a lábtartásra utal, amely emlékeztet az imádkozó emberek összekulcsolt kezeire. A latin név után a leíró zoológus neve és a leírás évszáma áll.
Egyéb magyar nevei:
Néhány további magyar neve is ismeretes, valamennyi hasonló jelentéskörbe tartozik. Gozmány László Hétnyelvű állatszótára szerint: fogólábú sáska, ájtatos sáska, ájtatos manó, táltos manó, táltos sáska, buzgó manó. Frivaldszky János (1867) monográfiájában „ájtatos táltor” néven szerepel.
Külalakja:
Kifejlett állapotban mind a hím, mind a nőstény szárnyas. A nőstény 6–7 cm hosszú, zömökebb, nagyobb; potroha a párosodás után egy-két héttel megduzzad a benne fejlődő tojásoktól; a hím mindig karcsú, 4–5 cm hosszú. Különböző színű egyedekkel találkozhatunk.
Többségük zöld, de vannak szürke, szürkésbarna, sőt – ritkán – okkersárga példányok is, jórészt megfelelően környezetük általános színezetének. Egyelőre nem ismerjük a jelentőségét annak a jól látható fekete, vagy feketén keretezett fehér foltnak, ami a fogóláb belső tövén található.
 |
| 2-3. ábra. Barna színezető egyedek, beolvadnak a környezetükbe. |
Az imádkozó sáska teste megnyúlt, többször hosszabb a szélességénél. Mozgékony feje viszonylag kicsiny, háromszög alakú; háromszög két csúcsát a nagy összetett szemek, az alul lévő harmadik csúcsát az erőteljes szájszervek adják. Az egyetlen rovar Magyarországon, amely képes elfordítani a fejét annyira, mintha a válla felett hátranézne! Előtora megnyúlt, mintha a nyaka volna. Két oldalán hosszában éles perem fut végig, élén vékony elegáns fehér színezéssel, ami a szárnyakon folytatódik. A következő két torszelvényről két pár szárny ered,
az elülső pár vastagabb, bőrnemű, és teljesen befedi a hártyás, nyugalmi helyzetben legyezőszerűen összehajtogatott hátulsót. A potroh is megnyúlt, a nőstényé nyár végére a fejlett petéktől duzzadt.
Két hátulsó pár lába hosszú, erős járóláb. (Bár fajunkat imádkozó sáskának hívják, abban is különbözik az igazi sáskáktól, hogy hátulsó lába nem ugróláb.) Elülső lába a rend nevét (fogólábúak rendje) is adó fogóláb, jóformán csak ez a láb árulkodik a rovarunk ragadozó természetéről. A csípő, ami a legtöbb rovarnál egészen rövid, nála megnyúlt, ehhez hosszú, vastag comb, és ahhoz hosszú, bicskapengeszerűen visszahajtható lábszár csatlakozik. Mindkettőn erős, hegyes tüskék vannak. Jaj annak a rovarnak, amely ezek közé kerül!
A nőstény a tojásait habszerű, hamar megszilárduló anyagba ágyazva növények száraira, kövek, fakéreg alá, meleg, de közvetlen napfénytől védett helyekre ősszel rakja le. A hüvelykujjunk utolsó percének megfelelő mérető (3–4 cm-es), megszáradva barnás színű kokon a mechanikai védelem mellett hőszigetelésül is szolgál.
A tavasz végén, nyár elején kikelő lárvák testalkata hasonló a kifejlett rovaréhoz, csupán szárnyaik és ivarszerveik nincsenek. Kifejléssel (vagyis bábállapot nélkül) fejlődnek, többször (6–7 alkalommal) vedlenek, jelentős méretnövekedés mellett fokozatosan egyre inkább hasonlítanak az imágó állapothoz.
Hasonló fajok:
Hazánkban a rendnek csak egyetlen faja él. Tőlünk dél felé haladva egyre több fajjal találkozunk. Dél-Romániában már két további imádkozó sáska faj is él: egy az ájtatos manónál lényegesen kisebb, barna színű, főleg Dobrudzsában élő Ameles-faj, valamint a Bánság környékén előforduló, az ájtatos manóhoz hasonlóan nagytermetű, de csúcsosabb fejő Empusa-faj.
Rokonsága:
Az imádkozó sáska a rovarok több mint 1,4 millió fajt számláló osztályán belül a mintegy 2000 fajt magába foglaló fogólábúak (Mantodea) rendjébe tartozik. Hangsúlyozni kell, hogy ez a csoport nincs közeli rokonságban a valósi sáskákkal, annál inkább a csótányokkal. A renden belül az imádkozó sáskák családjának (Mantidae) tagja. Ez a család a rend legnagyobb fajszámú családja. A fajok zömmel a trópusi és szubtrópusi területeken élnek. Észak-Amerikában az őshonos fajok mellett elterjedt a mi imádkozó sáskánk is, mivel kártevők ellen betelepítették. A Mantis nemzetségben 25 fajt ismerünk.
A fogólábúak (Mantodea) rendjébe hasonló testfelépítésű rovarok tartoznak, mégis igen változatos formákkal, színekkel, mintázatokkal találkozhatunk. Vannak színpompás, virágot utánzó fajok (ilyen a híres afrikai ördögsáska is), vannak szemfolttal ellátott szárnyú fajok, és vannak, amelyek elszáradt levélre, növényi maradványra hasonlítanak. Ezek a jellegzetességek egyfelől a támadóikkal szemben védenek, másfelől a leendő áldozataik elől való rejtőzködést szolgálják.
Életmódja:
Száraz, füves területeken, déli kitettségű domboldalakon, gyümölcsösökben, kaszálókon, kertekben is előfordul. Az aljnövényzet középső és felső részében, esetleg magas kórókra is felmászva vadászik.
A kokonba zárt tojások telelnek át, majd május-júniusban kelnek ki. A lárvák eleinte – kicsiny termetüknek megfelelően – egészen apró rovarokat fogyasztanak, de kifejlődve kisebb gyíkokat is elkapnak, sőt, apró madarakkal is próbálkoznak. A zsákmányt lassú, imbolygó járással közelítik meg, vagy lesben állva kapják el. Az imádkozó sáska a fogólábának gyors mozdulatával ragadja meg a prédát, és haladéktalanul elkezdi fogyasztani. Eközben az áldozat gyakran még egy darabig él, ahogy a kevésbé életfontosságú testrészei sorra tűnnek el a mohó rágók között. Éhező állatoknál elvétve előfordul, hogy fajtársukat is ragadozzák (kannibalizmus).
 |
| 4-5. ábra. Imádkozó sáska szöcskét illetve lepkét zsákmányolt |
Párzáskor a hím a nőstény hátára mászik, fogólábaival a szárnyak töve táján kapaszkodik meg. Előfordul (egyes források szerint a párzások egyharmadában is), hogy a nőstény a párzás közben vagy végén leharapja a hím fejét, párzás után pedig elfogyasztja egész testét. Az emberi szemmel rémisztőnek tőnő jelenségnek könnyen magyarázható biológiai „haszna” van. A párzás alatt a nősténybe jutó hímivarsejtek elvégzik a megtermékenyítést, és ettől a pillanattól kezdve a hím teste már „csak” zsákmányként szolgálhat. A nősténynek egyenesen kapóra jön a „szerelmetes” hím helybeni elfogyasztása, mert a viszonylag nagyméretű tojáskokon kifejlesztéséhez nagy tömegű fehérjére van szüksége.
Ha megzavarják az imádkozó sáskát, lassan odébb mászik, esetleg – különösen a könnyebb hím – lomhán felrepül. Előfordul, hogy szembefordul támadójával, felegyenesedik, mindkét fogólábát magasra emeli és széttárja, így sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. Ilyenkor láthatóvá válnak a csípő belső oldalán elhelyezkedő fekete, néha fehér közepű szemfoltok is. Megriasztva néha szárnyait kiterjeszti, ezek szélét potrohához dörzsölve hersegő-sziszegő – némileg riasztó – hangot ad. Egyébként kézbe vehetjük, mert fogólábával nem képes sebet ejteni a felnőttek bőrén, bár a tüskés fogólábak érezhetően szurkálnak.
Óvatosan bánjunk vele, hiszen védett rovarral van dolgunk.
Élőhelye, elterjedése:
Melegkedvelő rovar, nálunk a természetes és természetközeli száraz, napos lejtőkön a leggyakoribb, de szórványosan legelőkön, réteken, kaszálókon, gyümölcsösökben, városszéli parlagokon is feltűnik egy-egy példánya. Az erdőt viszont kerüli, és vizenyős-mocsaras élőhelyekre is csak elvétve kerül.
Eredetileg óvilági faj, Eurázsia és Afrika jelentős részén elterjedt. A melegebb régiókban a tengerszinttől 1800 méteres magasságig megtalálható. Németország és Lengyelország déli részein csak szórványos; a Kárpát-medencében és délebbre már gyakoribb. Részben betelepítve Ausztráliában, Észak-Amerikában és Ázsiában is megtalálható. Északibb országokból hozzánk érkező természetbarátok mohó örömmel lesik, ha a szemük elé kerül, mert hazájukban nem fordul elő.
Védelem:
Bár természetes élőhelyein viszonylag gyakori, több országban, így nálunk is törvényes védelem alatt áll, eszmei értéke 2000 forint. Vitathatatlan, hogy a védettségnek és a védelemnek Németországban, Ausztriában, Lengyelországban nagyobb jelentősége van, mivel tőlünk északabbra az imádkozó sáska jóval ritkább és kisebb területekre korlátozottan él, mint nálunk.
Mit tehetünk az imádkozó sáskákért?
Amellett, hogy törvény védi, fontos, hogy vigyázzunk is rájuk, segítsük szaporodásukat, életben maradásukat. Ha nem gátoljuk a faj megélhetését, máris tettünk valamit. Kertünkben ne használjunk rovarölőszereket, ha nem muszáj! A permetezéssel nemcsak a káros rovarokat, hanem azok természetes ellenségeit is elpusztítjuk. A kárt okozó fajok általában hamarabb szaporodnak el ismét, de mivel nincs még kellő számban rovarfogyasztó, amely hatékonyan gyéríthetné őket, megint szükséges lesz permetezni.
Ne nyírjunk „fogkefeszerű” gyepet a kert teljes területén, hagyjunk foltokat, zugokat, ahol a természetes növényzet megmaradhat. Itt szépséges vadvirágokban is gyönyörködhetünk majd, és a természetes sokféleség észrevétlenül visszaköltözik hozzánk. Ezzel az imádkozó sáskának is élőhelyet biztosíthatunk.
Ha bárhol imádkozó sáskát találunk, vegyük óvatosan a tenyerünkre, nézzük jól meg, és mutassuk meg a velünk lévőknek, bátorítva őket, hogy ne féljenek tőle. Különösen fontos ez akkor, ha gyermekünkkel, unokánkkal vagyunk együtt, hiszen a természetnek egy egészen különleges tagját figyelhetjük meg. Így tudatosíthatjuk azt is, hogy attól, hogy egy rovar nagy testű, még nem okoz bajt; hogy egy falánk ragadozó állatnak természetes szerepe, jelentősége van az életközösségekben, és hogy vannak rovarok, amelyeket a törvény véd, mert nagyon
fontosak a Föld és az emberek számára.
Ha valaki Magyarországon imádkozó sáskát talál, jól teszi, ha bejelenti az adatot a Vadonleső honlapon (www.vadonleso.hu). A fajok védelmét szolgálja, ha elterjedésükről, életmódjukról minél többet tudunk.
Jelentősége:
Az imádkozó sáska egyedszáma túl kicsi ahhoz, hogy érezhető gazdasági jelentősége legyen. Azért érdemes tudni róla, hogy ha saját kertünkben, vagy másutt fogyasztja a haszonnövényeinket dézsmáló káros rovarokat, ezzel némi hasznot hajt.
Felépítése, viselkedésmódja régóta magára vonta az emberek figyelmét. Számos tudományos és népszerű tanulmány foglalkozik életmódjával. Néha grafikusok és festők művein is megjelenik. Annál gyakrabban fényképezik még nem-rovarászok is különleges megjelenése miatt. Fotótémának is hálás, mert nyugodtan megáll, akár percekig is mozdulatlanul „pózol”.
Az imádkozó sáska a kultúránkban:
A tudományos névből származtatható magyar névhez hasonlóan több európai nyelvben van hasonló jelentésű neve: németül Gottesanbeterin, Seher (látnok), Prophet (próféta). Angolul European praying mantis, franciául mante religieuse, spanyolul mantis religiosa, mantis rezador, Santa Teresa, louva Dios, resadora, predicador, olaszul mantide religiosa, portugálul Louva deus, románul călugăriŃa, szlovákul modlivka zelená, csehül kudlanka nábožná, lengyelül modliszka zwyczajna.
A jellegzetes „kéztartásán” túl, talán mert felegyenesedett testtartású, mint mi magunk, vagy mert összetett szemeiben gyakran figyelhető meg sötét vagy fekete pont – mintha pupilla lenne és ettől mintha ránk pillantana – az imádkozó sáska nagyon is emberinek tűnhet. Máskor szemein megcsillan a napfény vagy a vaku fénye, hasonló látványt nyújt a szemüveg lencséin tükröződő fény. Nem véletlenül kapta tehát emberi cselekedetre utaló nevét.
Precíz zsákmányszerző viselkedése, ahogyan szinte száz százalékos biztonsággal kapja el a közelébe kerülő rovarokat, vezethetett oda, hogy többféle termék márkája Mantis. Ruhaneműk, bizarr kések, kertészeti szerszámok viselik a nevét, sőt – és ez már a rovarpusztító teljesítmény egyértelmű dicsérete – egy számítógépes programokban hibát kereső rendszert is Mantisnak neveznek. (Az ilyen hibákat az angolban bug-nak, poloskának hívják.) Az imádkozás vagy a prófécia ihlette azt a bibliatársaságot, amely magát Mantis-nak nevezte el.
Bizarr feje többféle rémfilmben megjelent, robotokat formáltak alakjára. Egy 1957-ben készült horrofilmben (A halálos Mantis) az Antarktisz jegéből kiolvadt ősi imádkozó sáska támadja meg az embereket és dacol a hadsereggel.
 |
| 6. ábra. Imádkozó sáska formájú ceruzadísz |
Sokféle kultúrában megjelenik, amint egy internetes portálon olvasható: „Fantasztikusan „emberi” megjelenésük, szokásaik és villámgyors, mozdulatlan várakozásból indított támadásaik miatt az imádkozó sáskák mindig iszonyatot és bámulatot keltettek a szemlélőkben. Néhány földrészen az ősök úgy tartották, hogy az imádkozó sáskákat azért teremtették, hogy megmutassák a helyes imádkozó pózt az emberiségnek. Igen sok muzulmán
úgy véli, hogy az imádkozó sáskák mindig Mekka felé fordulnak, amikor fölveszik áhítatos testtartásukat. A pásztorok viszont azt állítják, hogy a sivatagban az imádkozó sáska lábával mindig észak felé mutat.
Európa bizonyos részein is mágikus erőt tulajdonítottak az imádkozó sáskának. Dél- Olaszországban ha egy paraszt minden nyilvánvaló ok nélkül megbetegedett, azzal magyarázták, hogy ránézett az imádkozó sáska. Provence-ban elterjedt az a hiedelem, miszerint az imádkozó sáskák mellső lábuk mozdulatával hazafelé tudják irányítani az elveszett gyermekeket, ha azok könyörögnek hozzájuk. Szardíniai hegylakói úgy vélték, hogy
imádkozó sáskát megölni – de még megérinteni is – balszerencsét hoz.
Kelet népei számára az imádkozó sáska mindig is a bátorságot és a kegyetlenséget jelképezte. Alakja feltűnik mind a kínai pergamen tekercseken, fametszeteken, mind a japán szamurájkardok markolatán. A kung fu egyik testtartása is az imádkozó sáskáét utánozza.
A Távol-Keleten ezek a rovarok igen gyakran babusgatott kedvenceknek számítanak, s nem is nagyon szoktak megszökni; errefelé dívik viszont az a szokás is, hogy a kakasviadalokhoz hasonlóan fogadást kötnek az egymás ellen élethalálharcot vívó, bambuszkalitkába zárt
imádkozó sáskára.
Az imádkozó sáska jelen van a kínai orvosi elméletben és gyakorlatban is. Már az i. e. V. században sok betegség gyógyírjának tartották a vízben főtt imádkozó sáska-tojást, az impotenciától egészen a kard ütötte sebig. A kínai orvosságos emberek a rovartojás héját és a levedlett bőrét írják fel medicinaként.” (http://www.friweb.hu/dark/mano.html).
 |
| 7. ábra. Mantis sziluett |
Források jegyzéke:
Az ábrákért Bodor Jánosnak (1-2. és 4-5. kép), Rajczy Mátyásnak (3. kép), Somay Lászlónak
(7. kép) és Vásárhelyi Tamásnak (6. kép) tartozunk köszönettel.
Frivaldszky János (1867): A magyarországi egyenesröpűek magánrajza (Monographia
Orthopterorum Hungariae.) 201 p.+VII tábla, Pest, Eggenberger
Gozmány László (1979): Európa állatneveinek hétnyelvű szótára I–II. – Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1171 pp., 1015 pp.
Móczár László (1969): Állathatározó I–II. – Tankönyvkiadó, Budapest, 722 pp., 758 pp.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ájtatos manó
http://en.wikipedia.org/wiki/Mantis
http://en.wikipedia.org/wiki/Mantidae
http://www.friweb.hu/dark/mano.html
http://www.dunanet.hu/mantis/stilus.htm
Markó Bálint: Védendő férfiak? Az ájtatos manóról (http://think.transindex.ro/?p=4363)
Ördögh Máté: Manók a főben - Amit az imádkozó sáskákról tudni érdemes
(http://www.eletestudomany.hu/conten /aktualis_20080711_manok_a_fubenamit_az_imadkozo_saskakrol_tudni_erdemes)
Összeállította Vásárhelyi Tamás, lektorálta/kiegészítette Nagy Barnabás, Puskás Gellért, Merkl Ottó és Vig Károly.
