Pollinációs krízis és kolóniaösszeomlás
2014. július 06. írta: acheta

Pollinációs krízis és kolóniaösszeomlás

szerző: Kovács-Hostyánszki Anikó (MTA Ökológai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma Szolgáltatás Kutatócsoport)

A pollinációs krízis, mint jelenség az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet követel mind a tudományos, szakmai körökben, mind a köztudatban. Lokalizált méhpusztulást és globális csökkenést jelent a beporzó rovarok számában és életképességében, mely komoly ökológiai és gazdasági következményekkel fenyeget. A háziméh, vadméhfajok és más pollinátorok által biztosított növényi beporzás fontosságának, mint az egyik legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatásnak köszönhetően, a méhek az utóbbi években a figyelem középpontjába kerültek, védelmük fontossága ma már nem kérdés.

Elsőként az Amerikai Egyesült Államokban figyeltek fel a háziméhek fokozódó eltűnésére, a családok pusztulására. Az USA, Kanada és Mexikó területén a háziméhek száma 25%-kal csökkent 1990 és 1998 között. Európában, főleg Franciaországban és Németországban 10%-os csökkenést mértek 1992 és 2002 közti időszakban. Ezzel párhuzamosan egyre világosabbá vált, mekkora veszélyeket is rejt egyetlen beporzó rovarfajra bízni a beporzás feladatát, rávilágítva a pollinátorok diverzitásának, a vadon élő fajok sokféleségének fontosságára. A beporzó szervezetek eltűnése, csökkenése nem csak komoly gazdasági károkhoz (csak az európai háziméh esetében évente 5,7 billió USD világszerte), de a vadon élő növényfajok populációinak csökkenéséhez, és a magasabb trofikus szintek sérüléséhez is vezet. A termesztett növények csökkent beporzása sokszor nem is csak a termés mennyiségének csökkenésében, hanem minőségi romlásban jelentkezik, kisebb termést, kevesebb magot, alacsonyabb vitamin és tápanyagtartalmat eredményezve.

A megoldás sokrétű lehet és kell legyen. Fontos hangsúlyt fektetni a gazdálkodók, farmerek oktatása, a beporzó rovarokkal foglalkozó ökológusok és taxonómusok képzésére, nemzeti és nemzetközi programok kidolgozására a pollinátorok védelmében, és persze a gazdasági, ipari, döntéshozatali ágazatok és a civil szféra tájékoztatása.

A háziméhek esetében a dolgozók sok esetben hirtelen, különösebb kórképek előzetes jelentkezése nélküli eltűnése kolóniaösszeomlás (angol nevén colony collapse disorder, CCD) néven vonult be a köztudatba. Ebben az esetben nincsenek halott méhek a kaptárban vagy annak közelében, a lépen nem látszanak nektárrablás nyomai, a királynő ott van, de a dolgozók eltűntek. Bár a CCD egy bizonyos tünet együttest fed, mára inkább gyűjtőfogalommá vált. Szerencsére a jelenség nem globális léptékű, kifejezetten bizonyos földrajzi régiókhoz kötött (USA, Európa egyes országai, Közel-Kelet, Japán), míg a háziméhek száma globálisan tekintve növekszik. A CCD okainak feltárása intenzív kutatások indultak. Számos valószínűtlen felvetés, mint a mobiltelefonok rádióhullámai vagy a nanotechnológia helyett sokkal valószínűbb, hogy a háttérben bizonyos kártevők, betegségek, vegyszerek használata, táplálékhiány és nem megfelelő méhészeti eljárások állnak. Az egyik fő felelősnek manapság a Varroa destructor nevű atkát tartják, legalábbis a CCD előfordulása szoros összefüggést mutat a magas Varroa fertőzöttségű területekkel. Viszont úgy tűnik, ez az atkafaj nem tehető a tapasztalt hatalmas pusztulás egyedüli felelősévé. Inkább számos hatótényező interakciójáról lehet szó, például a mezőgazdasági vegyszerek és kórokozók együttes letális kombinációjáról. A kutatások a pontos okok és megoldási lehetőségek feltárására jelenleg is zajlanak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rovarok.blog.hu/api/trackback/id/tr866477535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása