Most, hogy rekordokat dönt a meleg, szeretnék beszámolni egy kellemes őszi hétvége első napjáról és egy kicsit a második nap feléről.

Kora reggel érkeztem az állatkert gazdasági bejáratához a Magyar Természettudományi Múzeum kis dobozos autójával. Miután áthaladtunk a portán, azonnal megcsapta az orrom az istálló illata. Érdekes remegés öntötte el a gyomromat. Tudnivaló, hogy az állatkert valamiért sokakat lázba hoz, mint önkéntesjelölt. Ezt bizonyítja a rengeteg fiatal önkéntes is. Mindenki szeretne almot cserélni, elefánt trágyát feltakarítani. Én egyszerűen csak ott akartam lenni. Érezni szerettem volna, hogy valamit hozzáadok a hatalmas csodához.

A macskakövek zötyögése visszazökkentett a valóságba. Miután kipakoltunk a kocsiból, a sofőrünk, száguldott is tovább. Magamra maradtam, de sebaj, késöbb jön a segítség. A cuccokat átgurítottam a macskaköveken, és elindultam az elefántház irányába. Nyitás előtt volt az állatkert, így csak az állatok zaját lehetett hallani. A bejárat zárva volt, így körbementem. A kiskocsi kereke alatt sercegett a szalma, nyikorogtak a talicskakerekek, surrant a gumitömlő. Egy résnyire tárt ajtó mögé belesve láttam, amint egy csinos önkénteslány elképesztő mennyiségű almát, zöldséget pakol rekeszekbe. A folyosó végén elém tárult a csarnok. Fülemet megcsapta a csattogó villanypásztor kisülései. Miután megtaláltam a kijelölt helyet, berendeztem az asztalokat. Ekkor már kapkodni kellett, mert az ajtóban már várakoztak a kíváncsiskodók. Szerencsém volt, éppen befejeztem a mikroszkópok beállítását. A tömeg benyomult.

Rengeteg lepkés dobozt vittünk.

Zöld kendős óvodások tanulmányozzák a rovarokat.

Két mikroszkóppal lehetett vizsgálódni. Háttérben a legfiatalabb tagtársunk György Linda (a szerző lánya) látható, egy rovarszippantóval. Szombaton vittem a kislányomat és segítő tagtársam is elhozta a családját. 

Feromon csapdát is vittünk magunkkal és persze a Növényvédelem különszámát is elvittem, ha pangás lenne.

A kicsik a székre állva, vagy térdelve tudtak mikroszkópizálni. Kislányom imádta a katicát.

A képen Paulovkin András és két fia, illetve az Állatkert rovarásza Papp Tamás látható. 

Próbáltam mindenről a leghitelesebb információt adni. (a képen, a szerző látható az asztal mögött) 

Paulovkin András "Az ájtatós manók világa" című plakátja előtt. A kezén másztatta az élő rovarokat, nagy sikere volt.

"Ez az enyém!"

Paulovkin András és gyönyörű családja + az én Lindám.

A gyerekek rajzolhattak is. Népszerű volt a katicaszínező. Jól látható, hogy a hétpettyes katica inkább Harlekin katicaként jelenik meg.

A fotók és a pár sor amit írtam a Pénteki napot mutatja be. A többi napon is kiváló rovarászaink szórakoztatták a közönséget.

Jó buli volt, az idén is remélem eljutunk a társasággal.

Szerző és képek: György Zoltán (jegyző)