Szerző: Vaskor Dóra
Megporzásnak nevezzük azt a folyamatot, melynek során a hímivarsejteket tartalmazó pollenszemek a női ivarú virágok bibéjére kerülve lehetővé teszik a megtermékenyítést, ezáltal a magprodukciót és a növények ivaros szaporodását. Beszélhetünk biotikus, azaz állatok közvetítésével végbemenő és abiotikus (szél, víz általi) megporzási módokról. Elismerve, hogy sok növényfajt még nem ismerünk, sőt, az ismertek szaporodási módjáról rendelkezésre álló tudásunk is hiányos, a legelterjedtebb stratégiának az állatok általi megporzást tartjuk. Egyes becslések szerint az ismert növényfajok 90%-ának szaporodása állati eredetű közvetítést igényel, ezen belül pedig mintegy 67%-ért a rovarok felelnek, élen a méhekkel. Ez utóbbi csoport képviselői között találjuk a pollen és nektár felvételét szolgáló legspecifikusabb morfológiai képleteket, illetve azt az egyedülálló tulajdonságot, hogy nem csak kifejlett egyedekként, de lárvakorban is pollen- és nektártáplálékot igényelnek.
Táplálékkeresésük közben a testükre tapadt pollen növényegyedek között történő terjesztésével lehetővé teszik a növényi reprodukciót, így fontos szerepet töltenek be a primer produkció fenntartásában.
1. ábra Megporzás Forrás: link
Tevékenységük pozitív hatása haszonnövényeinken is tetten érhető. Üvegházi termesztésben lévő paprika és paradicsom esetében is nagyobb magprodukciót és termésméretet értek el poszméhcsaládok telepítésével, illetve a megtermékenyített virágok aránya is növekedett a megporzók kizárásával végzett kontrollhoz képest. Az Egyesült Államokban mára már bevett módszer megporzó családok telepítése kiskertekbe. Az interneten itthon is bárki találhat poszméhcsaládot árusító holnapot. Egyes becslések szerint az emberiség által elfogyasztott táplálék 15%-a függ direkt és kb. ugyanennyi indirekt módon a megporzók tevékenységétől. A természet által az emberiségnek nyújtott javakat összefoglaló néven ökoszisztéma szolgáltatásoknak nevezzük. Hiba lenne azonban a megporzók fontosságát a mezőgazdaságban betöltött szerepükre szűkíteni. Faji sokszínűségük nélkülözhetetlen a természetes életközösségek fenntartásában. Vadméheink sokrétű morfológiai és életmódbeli sajátosságaik révén messze meghaladják a háziméh megporzásban betöltött szerepét. Egyesek egészen kisméretű virágokat képesek megporozni, mások, elsősorban a hosszú nyelvű poszméhek, a mély pártacsövű virágokat tudják megtermékenyíteni. A poszméhek ezen túl robusztus testfelépítésüknek és jó hidegtűrésüknek köszönhetően már az év igen korai szakaszában aktívak, zordabb időjárási körülmények között is repülnek és hatékonyabb megporzók, mint a háziméhek. A háziméhet más fajokhoz viszonyított nagy mennyiségű méztermelése miatt hazánkban mindenfelé megtaláljuk, elsősorban mesterséges tartásban. Tavasztól őszig más méhekkel együtt láthatjuk gyűjtögetni. Elsősorban a tömegesen virágzó fajokat részesíti előnyben. A méhészkedés következtében szerepe rendkívül felértékelődött, holott nagy egyedsűrűsége és csökkent ellenálló képessége miatt egyre több veszély fenyegeti, ahogyan erre 2006-ban láthattunk példát az Egyesült Államokban. A kaptárelhagyás jelensége (colony collapse disorder, CCD) intő jel lehet vadméheink sokféleségének megőrzésére. Részletek egy korábbi cikkben.
Vadméheink védelmét nagyban segítené az intenzív mezőgazdasági gyakorlat felváltása kisebb léptékű, alternatív gazdálkodási módokkal, a kemikáliák használatának visszaszorítása, természetközeli élőhelyeink megőrzése, mindenekelőtt pedig a természettudatos nevelés.
2. ábra Kaptárelhagyás: előtte, utána Forrás: link