Szerző: Mózes Edina

A méhek és a növények egyik legkülönlegesebb és legfontosabb kapcsolata a beporzás vagy idegen szóval pollináció. E folyamat során a méhek a virágokra szállva táplálék után kutatnak, és közben egy virág porzóiról a testükre került virágport egy másik virág bibéjére szállítják át. Ezzel nem csak területi egységekben mérve, hanem genetikai összetétel alapján is távoli növények között mehet végbe a megtermékenyülés.

A természetben a virágos növények szaporodásának több olyan formáját ismerjük, amelyben szükség van valamilyen közvetítőre, például vízre, szélre vagy állatok általi beporzásra. Ezzel szemben az önbeporzó növényeknek nincs szükségük semmilyen közegre, hanem egy adott növény pollenje ugyanazon növény bibéjére kerül, és ezáltal indulhat meg a magok létrehozása.

A beporzást végző rovarok legnagyobb csoportját a méhek alkotják. Ha az emberek szemügyre vesznek egy zöldségekkel és gyümölcsökkel bőven megterített asztalt, megállapíthatják, hogy nagyobb részük létrejöttéhez a méhek szorgos munkájára volt szükséges. A méhek közbenjárására a virágos növényeknek különböző mértékben lehet szükségük. Egyes növények nem képesek magképzésre pollináció nélkül, így például a repce, lucerna vagy a herék. Vannak olyan, élelmezési szempontból fontos kultúrnövények, melyek önbeporzásra képesek, mégis a méhek szolgálata szükséges ahhoz, hogy a porzókról a pollen a termőre juthasson, például a barna mustár és a paradicsom esetében. Néhány termesztett növény önbeporzó, de a magok illetve a termés minősége javítható, ha a méhek részt vesznek a beporzásban, mivel így egymástól jobban eltérő genetikai állománnyal rendelkező ivarsejtek hozzák létre a magokat. Ilyen módon keletkezhet jobb minőségű mag és termés például a napraforgó vagy a földi bab esetében. Egyes gyümölcsöknél a termés mérete és mennyisége akkor a legnagyobb, ha rovarbeporzás is van, például eper, sárgadinnye vagy kivi. Ezért gyakran üvegházakban vagy szabadföldi mezőgazdasági termelés során nagy segítséget jelenthet a méhek alkalmazása.

A poszméhek szerepe külön kiemelendő a kultúrnövények beporzásával kapcsolatban, mivel több szempontból is előnyökhöz segítik az általuk beporzott növényeket. Például egy olyan módszert alkalmaznak, mely során a testük rezegtetésével kirázzák a polleneket az őket rejtő pollentokokból. Erről, az úgy nevezett „buzz” pollinációról, amelyre csak a poszméhek, és még néhány más vadméh faj képes, egy előző blog bejegyzésben tájékozódhat az olvasó, mely a linkre kattintva is elérhető. A hosszú évtizedek során kutatásoknak és a gazdálkodási módszerek tökéletesedésének köszönhetően rájöttek arra, hogy minél több faj végzi a beporzást egy adott területen, annál több növény jelenlétéhez, termésképzéséhez és a termés minőségi javulásához vezethet ez a folyamat. Az eltérő méhfajok különböző testmérettel és szájszervi felépítéssel rendelkeznek, így eltérő alakú, méretű, felépítésű virágok beporzására képesek, jelenlétükkel segítve a biológiai változatosság fenntartását. Emellett a poszméhek jelentős előnnyel járnak a háziméhek előtt, mivel jobban bírják az időjárás viszontagságait: akár esőben, nagy hidegben is fellelhetők a virágos réteken. Ezt megtapasztalva az ember is egyre hatékonyabban próbálja hasznosítani például a földi poszméhet üvegházi paradicsom, padlizsán és tökfélék termesztésénél.

Bombus impatiens paradicsom virágán Forrás: link

A poszméhek alkalmazásának előnyeit az is mutatja, hogy a kolóniákban nevelt méhek fészkeinek száma évente körülbelül 1 millióval növekszik. Bár a poszméhek általában sikeresebben porozzák be a kultúrnövényeket, a kolóniák fenntartásának költsége magasabb lehet, mint a háziméhek esetében, ami ahhoz a természetvédelmi szempontból is üdvös tendenciához vezetett, hogy a természetben előforduló populációk alkalmazását részesítik előnyben a termesztők. Erre a hozzáállásra azért is van szükség, mert szemben az intenzív mezőgazdasági tevékenységekkel, amelyek a poszméhek eltűnéséhez és pusztulásához vezethetnek, a természetes körülmények elősegítése, a kevesebb vegyszerhasználat lelassíthatja és megállíthatja a poszméhek pusztulásának tendenciáját. A világszerte hangoztatott pusztulás ugyanis nem csak a háziméhek, hanem a poszméhek esetében is jelentős, legfőbb okai között a nagy kiterjedésű monokultúrák, a szegélyterületek eltűnése, a mérgező peszticidek nagyfokú alkalmazása említhető meg. Ez a csökkenés a kultúrnövények minőségi és mennyiségi romlásához vezet, mert nincs elegendő pollinátor, ami a beporzást elvégezné. Európában, főként Angliában a faji változatosságot egy területen változatos növényfajok, gyakran vadnövények ültetésével próbálják növelni, melyeknek mind más-más pollinátora van.

Poszméh fészekdoboz üvegházban
(kaliforniai paprika termesztés) Forrás: link

 Összességében elmondható, hogy Észak-Amerikában és Európában a poszméhek a legfontosabb vadméhek közé tartoznak a pollináció szempontjából, legalább 25 kiemelkedően fontos kultúrnövény beporzásához szükségesek, mint például lóbab, vöröshere, lucerna, repce továbbá számos gyümölcs, így különböző áfonyák, alma, körte, cseresznye, meggy, illetve tökfélék esetében is. Ezek a gyümölcsök és zöldségek mind ismerősek számunkra, minden nap fogyasztjuk őket, ami jól példázza, hogy a méheket érintő környezeti változások mennyire rövid, közvetlen úton lehetnek hatással az emberre is.